Oldalak

2013. május 29., szerda

I hate myself


Utálom magam. Mindenért, ami vagyok. Hogy még mindig szeretem. Amiért elég volt annyi, hogy talán még mindig szeret és elkezdtem reménykedni. Utálok mindent. Meg szeretnék halni. Nincs már mit tennem itt. Vagy csak megváltozni. Annyira, hogy már ne szeressen. Elég, ha én szeretem. Majd, ha... Nem szabad. Megígértem. Maradok. Csak vigyorgok, mint egy idióta és közbe az arcomon végig gördülnek a cseppek. Ezt akartam, hogy szeressél, de nem gondoltam végig. Boldognak akarlak látni. Tudni szeretném, hogy boldogabb vagy, mint velem voltál. Ha velem egyáltalán az voltál. Ne nézz hátra, gondolj magadra. Elleszek én itt a blogommal. Már, ha olvassa valaki. Csak kérlek felejts el, hogy könnyebb legyen. Kérlek bocsáss meg azért, amiket tettem vagy mondtam, ha valaha is megbántottalak. Ne nézz vissza! Menekülj el előlem, amíg tudsz. Gondolj a jövőre és élj a mának. Azért reméltem, hogy barátok maradunk, de úgy tűnik ez nem működne. Mindig is többet akarnék. Én megmaradok a szép emlékképekkel és reménykedem abban, hogy holnap már láthatlak úgy igazán mosolyogni. Tudva, hogy találtál valakit, akit jobban szeretsz és, aki jobban szeret téged, mint én. Ha látok hullócsillagot, kívánni fogom a boldogságod. Ha beszélni szeretnél, gyere bátran. Bármikor meghallgatlak. Csak annyit kérek, hogy légy igazán boldog, közöld velem és hagyj itt. Majd soha semmiért ne hibáztasd magad. Az én döntéseim, az én tetteim. Hogy mit miért tettem, már csak én tudom. A szemem könnyes. Ha bunkó vagyok veled, sajnálom. Nem akarok. De csak így tudom elfelejteni, hogy egyszer, régen szerettél. Megmondtam, hogy szeretni foglak még egy jó ideig. És őszintén nem is akarlak nem szeretni. Ha még véletlen szeretnél, tudasd velem, de ha nem akkor beletörődök végleg, hogy téged már nem kaplak meg. Amikor rád gondolok, hogy még szeretsz-e, akkor megfájdul a szívem, az idegességtől hányingerem lesz. És megint egy nap, amikor nem beszéltünk, nem köszöntél, nem írtál. Semmi. Még mindig szeretlek. Szerintem nem fogod ezt olvasni, jobb is így. Ez megmarad az én és az olvasók titka.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése