Nem félek a haláltól. Ha el jön értem, én készséggel kapaszkodom majd a karjaiba, hogy bemutassa nekem az ismeretlent. Viszont hogyha itt az idő túl lépni az életen, úgy akarom megtenni, hogy volt értelme földi létezésemnek. Nyomot szeretnék hagyni, hogy ne csak egy fényképen mosolygó lány maradjak, egy elmosódott név az évkönyvben, egy kopott emlék, amit néhányan magukkal visznek a sírba. Okot akarok adni az embereknek, hogy észrevegyék az elmúlásomat és ne gondolják azt, hogy felesleges volt közöttük élnem. De nem kívánok vérző szíveket magam után, könnyeket a fejfámon, fájdalmat, ami csupán hosszú gyásszal enyhül, én beérem néhány szál virággal a hantomon és egy percnyi néma csenddel, ami megváltja a szomorú tekinteteket. Azonban mindezt véghez vinni, egy utadon végig kísérő küzdelem jutalma; egy cél, amit kevesen érnek el, akármilyen messzire is nyújtózkodnak. Szerencse, kemény munka és kitartás gyümölcse, amely édes; a megnyugvást ígéri az íze. A sok buktatót, akadályt át kell vészelnünk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy megfulladjunk a könnyeinkben. A kín, a szenvedés végig ott fog leselkedni ránk, kóstolgat és amikor csak teheti belénk mélyeszti fogait, hogy darabokat szaggasson a lelkünkből. Mindig csábítóan fog előttünk lebegni a menekülő út, a halál, de tudnunk kell neki nemet mondani, hogy tovább folytathassuk, amit elkezdtünk.
Az Élet a legnagyobb ajándék és lehetőség, amit valaha kaphatunk, elszalasztani, eltékozolni emberi butaság. Ki kell használni a lehetőségeinket, kockáztatni kell és emellett mindig tiszta fejjel kell a döntéseink elé állni. Úgy kell felfogni, mint egy háborút, amelyben önmagunkkal és mindenki mással harcolunk, de fel kell tudnunk ismerni azokat az hullámokat, amik közelebb sodornak a parthoz. Nehéz feladat ez, amibe mindenki belefárad, ha a végére ér; ki hamarabb, ki később, de a lényeg, hogy ameddig bírjuk azután kell kutatnunk, ami számunkra örömet okoz, hiszen ez tart minket életben; a boldogság és a fájdalom.
Ez csupán egy apró eszmefuttatás, amit jól esett kiadni magamból. Nyáron sok időm volt elmélkedni a dolgokon és most igyekszem ezeket leírni, de már bánom, hogy nem akkor körmöltem le a gondolataimat.
