A vér folyik lefele az ajkaimtól kezdve, a fogaimról csepeg a földre. Már egy vér tengerben fürdik a szoba. A fekete számpárok bámulnak rám és nem tudom, mit tehetnék. Csak a merev tekintet, ami rám szegeződik. A testet, amit eddig a karomba tartottam, lassan leeresztem a földre és elkezdtem hátrálni. Az illat lassan terjedt a szobában, a csont fagyasztó hidegben. De egyik pillanatról a másikra a fekete számpárok felizzottak és a sötétség leple alatt előtörtek a vörösen vérre szomjazó tekintetek. Az egész horda felém vetette magát. Az utolsó pillanatban félreugrottam, de az egyikük elkapott és végigkarcolta az oldalamat éles karmával. A sérülés nem volt valami mély, de arra pont elég volt, hogy megakadályozzon a szökésemben. A többiek megragadták a csuklómat és elkezdtek négyfelé húzni. Éreztem, ahogy a húsomat szakítják fel az erejükkel. Az a csuklószorítás… Még halálom után nem tapasztaltam ilyet, nemhogy életemben. Az érzés, amikor a húsom szétszakad… Felejthetetlen! Csak felejteni nincs most időm. A regenerálás ilyen gyorsan nem hat. A Hold fénye el sem éri arcomat. Pedig az élet távozni készül a testemből. Már amennyire ez testnek nevezhető. Inkább egy börtön, ami nem hagyja eltávozni a lelkemet. A hús szakadásának hangja. Le írhatatlan. Nem olyan, mint egy anyag ez sokkal szebb. Vagyis sokkal lágyabb. A hús cafatokat dobálják szét fele. A karomból már nincs semmi. Egyesével harapták le az ujjaimat. Utána leszakították az alkaromat és végül két részben a felkaromat. A másik karomat pedig teljesen felvágták. Vér nem távozott a testemből, csak fogtak egy gyufát és belerakták a kezembe. Az egész elkezdett lángolni. De nem hagyták volna, hogy felégjek teljesen. Még mielőtt a tűz áttárt volna a mellkasomra, egy hirtelen, de annál fájdalmasabb mozdulattal. A két lábamat elkezdték harapdálni. Addig kínoztak, mígnem majdnem feladtam. De az utolsó előtti pillanatban. Adtak még egy utolsó előtti reményt. Eleresztettek. Én meg naivan megpróbáltam elsuhanni mellettük. De a vezér elkapott megfogta a hajamat, rálépett a mellkasomra és letépte…
2013. március 31., vasárnap
Vámpír történet
A vér folyik lefele az ajkaimtól kezdve, a fogaimról csepeg a földre. Már egy vér tengerben fürdik a szoba. A fekete számpárok bámulnak rám és nem tudom, mit tehetnék. Csak a merev tekintet, ami rám szegeződik. A testet, amit eddig a karomba tartottam, lassan leeresztem a földre és elkezdtem hátrálni. Az illat lassan terjedt a szobában, a csont fagyasztó hidegben. De egyik pillanatról a másikra a fekete számpárok felizzottak és a sötétség leple alatt előtörtek a vörösen vérre szomjazó tekintetek. Az egész horda felém vetette magát. Az utolsó pillanatban félreugrottam, de az egyikük elkapott és végigkarcolta az oldalamat éles karmával. A sérülés nem volt valami mély, de arra pont elég volt, hogy megakadályozzon a szökésemben. A többiek megragadták a csuklómat és elkezdtek négyfelé húzni. Éreztem, ahogy a húsomat szakítják fel az erejükkel. Az a csuklószorítás… Még halálom után nem tapasztaltam ilyet, nemhogy életemben. Az érzés, amikor a húsom szétszakad… Felejthetetlen! Csak felejteni nincs most időm. A regenerálás ilyen gyorsan nem hat. A Hold fénye el sem éri arcomat. Pedig az élet távozni készül a testemből. Már amennyire ez testnek nevezhető. Inkább egy börtön, ami nem hagyja eltávozni a lelkemet. A hús szakadásának hangja. Le írhatatlan. Nem olyan, mint egy anyag ez sokkal szebb. Vagyis sokkal lágyabb. A hús cafatokat dobálják szét fele. A karomból már nincs semmi. Egyesével harapták le az ujjaimat. Utána leszakították az alkaromat és végül két részben a felkaromat. A másik karomat pedig teljesen felvágták. Vér nem távozott a testemből, csak fogtak egy gyufát és belerakták a kezembe. Az egész elkezdett lángolni. De nem hagyták volna, hogy felégjek teljesen. Még mielőtt a tűz áttárt volna a mellkasomra, egy hirtelen, de annál fájdalmasabb mozdulattal. A két lábamat elkezdték harapdálni. Addig kínoztak, mígnem majdnem feladtam. De az utolsó előtti pillanatban. Adtak még egy utolsó előtti reményt. Eleresztettek. Én meg naivan megpróbáltam elsuhanni mellettük. De a vezér elkapott megfogta a hajamat, rálépett a mellkasomra és letépte…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése